Sopron vármegye
A történelmi Sopron vármegyében a zsidóság nyomai a 13. századig nyúlnak vissza. A 18. század elejétől kezdve számos helyen éltek kisebb- nagyobb zsidó közösségek. Az Esterházy-birtokon lakó zsidókról az 1725-ös összeírás eredménye 2133 fő volt. A legtöbben, 780-an Kismartonban laktak. Nagymartonban 418, Kaboldon 314, Lajtaújfalun (Neufeld) 250, Lakompakon 314, Németkeresztúron 221 zsidó élt. Az 1746. évi összeírás részben megrongálódott, a legtöbb adat elveszett. Az az összesítés azonban olvasható maradt, amely szerint a zsidóság létszáma bő húsz esztendő alatt 2618-ra nőtt.
A Sopron vármegyétől 1920-ban Ausztriához csatolt területen (ma Burgenland tartomány) jelentős zsidó hitközségek működtek, ezekről több adat maradt fenn. A Kismartoni járásban Kismarton járási székhelyen (ma Eisenstadt) 1910-ben 168 zsidó élt. Ide tartozott Alsókismartonhegy ahol 1828-ban 826, 1851-ben 900, 1910-ben 276 zsidó lakost számláltak, és Felsőkismartonhegy 1910-ben 58 zsidóval. 82 zsidó lakott 1910-ben Röjtökőrön (Neudörfl).
A Nagymartoni járásban Nagymarton (Mattersdorf) járási székhelyen 1828-ban 1452., 1851- ben 1500, 1910-ben 511 zsidó lakosról tudtak. Kaboldon (Kobersdorf) az előző időpontokban 746, illetve 939 zsidó lakott, míg Lakompakon (Lackenbach) 726, 1200, illetve 464.
A Soproni járástól elcsatolt Sopronkeresztúron (Deutschkreuz) 1851-ben 1000 zsidóról maradt adat, számuk 1910-re 621-re csökkent. 43 zsidó lakott 1910-ben Császárfalun (Kaiserdorf). A zsidók Kaboldon 1860-ban, Lakompakon 1890- ben emeltek gyülekezeti épületet. Sopronkeresztúron még régebben, valószínűleg 1777 előtt.
A vármegye zsidó szempontból jelentősebb községeiben a zsidóság létszámának alakulása 1869 és 1941 között:
Település |
1869 |
1880 |
1890 |
1900 |
1910 |
1910 |
1930 |
1941 |
Csepreg |
111 |
116 |
118 |
85 |
83 |
69 |
61 |
55 |
Csorna |
350 |
512 |
655 |
747 |
748 |
836 |
795 |
717 |
Farád |
139 |
169 |
143 |
132 |
116 |
54 |
34 |
29 |
Iván |
30 |
41 |
25 |
39 |
87 |
24 |
24 |
20 |
Kapuvár |
188 |
342 |
462 |
503 |
425 |
374 |
428 |
438 |
Mihályi |
75 |
51 |
41 |
46 |
22 |
16 |
11 |
9 |
Nemeskér |
40 |
15 |
10 |
10 |
15 |
15 |
9 |
16 |
Szany |
55 |
66 |
61 |
49 |
34 |
27 |
37 |
57 |
Szil |
57 |
82 |
114 |
88 |
6 |
61 |
46 |
33 |
Szilsárkány |
54 |
93 |
93 |
6o |
58 |
33 |
27 |
3 |
A vármegyében 1944-ben 10 hitközség működött, ortodox és egy neológ. (A szomszéd vármegyék állapota: Győr-Moson-Pozsonyban 7 ortodox, 1 neológ, 1 status quo ante, Vasban 6 ortodox, 7 neológ és egy status quo ante.) A hitközségek átlagos lélekszáma Nyugat-Magyarországon volt a legalacsonyabb. Irányzatok szerint a következő képet mutatta: a 83 ortodox hitközségnél 287, a 64 neológnál 487, a 14 status quo ante esetében 199 fő.
A határ menti Sopron vármegye közigazgatásilag négy járásból épült fel: a Csepregi, a Csornai, a Kapuvári és a Soproni járásból, valamint Sopron törvényhatósági jogú városból. Az 1941. évi népszámlálás járásként a következő képet mutatta: Csepregi járás (211; 24836); Csornai járás (884; 41119); Kapuvári járás (905; 46 251); Soproni járás (67; 29 592). Sopron törvényhatósági jogú városban mind ortodox, mind neológ hitközség működött. A város 42 255 lakosából 1861 fő volt izraelita vallású.
A vármegye zsidósága a III. (szombathelyi) csendőrkerülethez tartozott, a deportálás szempontjából az V. zónába sorolták. A soproni zsidók gettóját több épületcsoportban létesítették
— a belvárosban, az Új utcában, fapalánkkal elkerítve a Papréten és még több, zsidók lakta házban. Az átjárók kapuit befalaztatták, az utcára néző ablakokat bemeszeltették. Gettó céljára vették igénybe az Evangélikus Tanítóképző kollégiumi épületét, a Nándor fasorban a Jacobi-gyár üzemépületét, majd gyűjtő tőtábornak a főiskola épülőben lévő menzáját is.
A megyeszékhelyen kívül közigazgatási intézkedésre 1944. május 10—12-e között nagyobb gettót létesítettek Kapuváron, Csornán és Csepregen. Kiürítésük Rupprecht Olivér főispán június 15-i Szigorúan titkos utasítására történt. Megközelítőleg 1400 zsidónak minősült állampolgárt szállítottak Sopronba az evangélikus kollégiumba és a Jacobi-gyárba.
Június 29-én kényszerítették be a soproni zsidókat a főiskolai menza félig kész falai közé és udvarára. Az ottani állapotok katasztrofálisak voltak, a tömegnek a beépítéshez odaszállított fürdőkádakban főztek levest. Itt folyt le a brutális csendőrségi vallatás, a személyi átkutatás is. Öngyilkosságok is történtek. A bevagonírozás július 5-én, a közeli Déli pályaudvaron volt. Ferenczy László csendőr alezredes június 3o-i eseményjelentése szerint a hatóságok Sopronban 3385 zsidót „koncentráltak’ Szervezési okból 385-öt Sárvárra szállítottak át, onnan indították őket végzetes útjukra.
A cionista mentési kísérlet, az ún. Kasztnerakció révén 42 soproni zsidót az SS a gettóból kiemelt. Sorsuk a többi soproni zsidóétól elvált, mert a fővárosi Colombus utcai táborba szállították őket. Hosszabb bergen-belseni fogság után kiszabadultak, a háború végét Svájcban élték meg.
A hitközségek iratanyaga sajnos legnagyobb- részt elkallódott, megsemmisült. Csákány alá kerültek a gazdátlan közösségi épületek. Sopronban a romos, pusztuló papréti ortodox zsinagóga a zsidóság tragédiájának és pusztulásának szomorú mementója.
in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 912-932, Szita Szabolcs